Vidd emlékül
Vidd emlékül hangom szelíd csengését,
hisz annak dallama dúdol ütemet
ott is ahol határtalan a köztünk lévő csend,
s ott is ahol könny némítja a szép beszédeket.
Vidd emlékül érintésem lágy selymességét,
hisz az ragyogta szívedbe az éj csillagzatát,
mikor önfeledten szárnyaltunk égen-földön át,
hirdetve mennyire szeretjük egymást.
Vidd emlékül emlékeim, mert azok vigyázzák
alkonyati szerelmünk vad ifjúságát,
s azt a boldogító érzést, mely olyan csodás volt,
mint az a perc mi először karodba sodort.
|
|