Sebzett pillangó
Sebzett pillangó, Te már egy más világban ébredsz,
ahol szívedet többé nem fájja az élet,
ahol megfáradt, tört szárnyaid újult erőt kapnak,
hogy szabadon röppenvén a csillagokig juthass.
Nézd a Holdat, nézd csak, hogy tündöklik fénye,
hogy ontja rá sugarait a magasságos égre,
s hogy ölel majd körbe mikor sérült lepkeszárnyad,
a nagy-nagy utazástól erőtlenné válnak.
Megsebzett pillangó, szállj, csak szállj magasra,
oda hol a fájdalomnak nincsen már hatalma,
ahol minden egyes könnycsepp mosolyba van rejtve,
hogy csöpp lelked a bántást soha ne ismerje.
De azért megkérlek, hogy néha szállj vissza a földre,
hadd lelhessek vigaszt abba a végtelen nagy csöndbe,
mely, azóta kínozza, gyötri, marja lelkem,
mióta búcsúzás nélkül szárnyad elengedtem.
Egyszer talán én is pillangó leszek,
és kitárt szárnnyal hasítom a végtelen eget,
hogy Hold közelbe érve, a Hold útjára lépve,
visszagondolhassak a múltnak emlékére.
|
|