A levél
 
 
 
A levél
 
Halottak napja közeledtén
elém libben egy megfakult kép.
Látom magam előtt nagyanyám
mindig kedves, megfáradt arcát.
Látom mint ül a viackos terítőnél,
egyik kezében ceruza, a másikban kés.
Nagy elmélyülten belevág a fába,
hogy hegyet varázsoljon a ceruzára.
Maga elé húzza a kockás papírt,
hisz olyan nagyon régen írt,
talán volt az már ezer év.
Megnyalja a ceruza hegyét,
hogy jobban látsszon a papíron
a kusza, remegős betűhalom.
 
Kedves fiam! - kezdi, mint mindig,
ha messzire szakadt fiának írt.
Itthon minden rendben van.
A tyúkok, kacsák tojnak,
a kertben érik a paprika,
van, mit vinni a piacra.
Tudod, ismered apádat,
az asztalra nem sok kerül belőle,
most is, mint mindig elhordja
Palotáshoz a kocsmába,
az meg naponta várja.
Biztos is lehet felőle,
már jön piacozás közben,
s viszi, ami addig jött össze.
Ha meg nem megy a bolt,
hát velem veszekszik ott,
hogy nem látott még ilyen kofát,
ki ily lusta, hanyag,
biztos nem jól adta,
de el is lophatta,
mi neki dukál.
 
Itt megállt az írásban,
mert a legutóbbi piacozáson
még meg is ütötte,
de ezt mégse írhatja oda,
oda a fiának a papírosra.
Nem lenne semmi értelme.
Nem lenne jobb, hisz nincs remény.
Hogyan is lehetne másként?
Nagyon megverte őt az Isten.
Felsóhajt, nézi a petró lobogását.
Igyekezni kell, mert kifogy mindjárt.
 
Remélem ti jól vagytok fiam.
A gyerekek már nagyok,
egyre kevesebb velük a gond.
Majd jönnek nyaralni nyáron,
ha el nem űzi őket apád,
mint tavaly,
mert nem ették a sárgarépát,
hát elővette a kisbaltát.
Én csak őket sajnáltam,
még a sarkamra is álltam.
Azért elbújtunk a szobába,
s vártuk, elszáll fejéből a mámor,
eloszlik az a három liter bor.
Még jó, hogy nem került elő a nagykés.
Tudod apád így vezeti le a mérgét.
Nem kell haragudni rá,
ha nem iszik jó ember ám.
 
A petró pislákolni kezdett.
Átolvasta a levelet,
megnyalta a ceruza végét.
El kell búcsúzni még.
Holnap világosban a boríték.
A piacozásból majd elvesz
egy kis pénzt a bélyegre.
Csak óvatosan, titokban,
mert verés lesz a vége,
ha rájön a pénz eltevésre.
 
Szeretlek fiam.
Vigyázz a családodra!
Oszt gyertek, ha lehet.
Ölel anyád szeretettel.
 
Összehajtotta a levelet
köténye zsebébe rejve.
Féltve simogatta,
mintha ott lenne a fia.
Elfújta a lámpát.
Rettegve bebújt az ágyba,
várta, mikor jön haza a párja.
Lesz megint nemulass,
vagy lefekszik csendben?
Esetleg követeli férji jussát
Lerántva földre a dunyhát?
Kezét imára kulcsolta.
Kérte az Istent segítsen.
Az élete ne legyen
ily reménytelen,
állandó rettegés,
de tudta rég,
csak a halál lesz a segítség.




Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=22234