úgy elszaladt a délután karomban aludtál néztem fáradtságból megpihent arcod mint simítja ki a boldogság azután befészkeltem fejem oda állad alá és hallgattam mint szuszogsz, éreztem leheleted hajszálaimon táncot jár rövid volt e pár óra csak néha kereste szemem fent a falon az időt hátha nem múlik oly gyorsan ha nem nézem hátha megáll és pontról pontra nem ketyeg átlépve a volt-lesz között megmozdultál jelenre kélt az álom én te lettem és te én testünk eggyé vált ott az ébredező ágyon
