Tercina harmonikára
emlékből fon csokrot a gondoskodás
felélte kecsességét a múltidő
s a mozdulat már mozdulatlanná vált
csukott szem mögött feszül csak a jövő
álmomban trillázik már a muzsika
de ott még vidám az a babos kendő
fuss szaladj köszönet ne fordulj hátra
repülj dacolj az elmúlás szelével
írj vess mozdulatot harmónikára
…
ma szél jár a tolókocsi helyére
a por belepte a szalagos magnót
s pianóban kísért apám zenéje
fuss szaladj köszönet mint fortissimo
repülj dacolj kacagj fieramente
írj vess fiúi zsoltárt patetico
Zagyvaróna, 2006. november 13.
|
|