A szél csak fújt, csak fújt. Ott az Üveghegyen is túl. Zord északi volt, s bejárta egész Heted-hét országot, talán még azon is túl fújt. Átszelte keresztül-kasul az Óperenciás tengert, hogy apró hópihék millióival szórjon porcukrot oda, ahol a kurta farkú kismalac túr. Minden zugot meglelt, ahová fújhatott, míg egy apró ablakhoz ért, mely a sötét este szemében csillogott. Teljes erejével nekirontott, de virgoncsága a sárga fényen megbotlott. Kerülte balról, próbálta szemből, fentről és lentről, de a benti melegséggel nem boldogulhatott, így tehetetlenségében az apró ablakon becsodálkozott. Ott benn - a sárga ablakon túl - olyat látott, melyről a piciny erdei fenyőfának egy mesét mondhatott.
- Szervusz szelecske! Nagyon örülök, hogy megsimogattad a hónaljamat.
- Jó estét, fenyőcske! - suhogta a szél.
- Szeretem, ha te jössz erre, mert a nagybátyád kidöntötte a szomszédunkat, és nekem is megtépázta néhány ágacskám.
- Tudod fenyőcske, ő nem járt még csak erdőn-mezőn, s néha tekert egyet a sötét felhőn, ezért lett szakálla oly rőt.
- S Te? Mitől vagy ily kezesbárány, kinek langyos fuvallata tűujjaim között kószál?
- Jaj fenyőcske! Biz' nem voltam ám mindig szelíd, törtem zúztam a széltankönyvben leírtak szerint. Mígnem odaértem, egy hófedte téli napon, ott a faluszélen, és benéztem azon az ablakon.
- Mesélj, mesélj szellőcske! - ujjongott a fenyőcske.
- Ott volt aztán a csodavilág! Beköltözött oda a szivárvány. Egyik testvéred díszruhába öltözött, csillogott a sok-sok dísztől, cukortól és csokidísztől, ágain apró lángot, csillagokat eregetett, míg ága közt egy Jézuskát is rejtegetett.
- Még, még! Mesélj még! - csillogott a fenyőcske harmatszeme.
- Bizony az maga volt a gyönyörűség, amikor az ajándékot bontogatta az apró népség. Volt ott minden: babuska, mackó, mesekönyv és kisautó. Izzott minden tekintet, mit mindenki azóta is emleget.
- És Te? Te is kaptál ajándékot?
- Nem is tudom, de azóta minden suhanásomban benne hordom...És minden Karácsonykor kukucskálok azon az ablakon...
...S mintha kis könnycseppecske gurult volna a tűlevekre, fordult még kettőt, majd elköszönt a fenyőcskétől a melegszívű szelecske.
- Szervusz! Ne maradj fel sokáig! - futott tovább szellőcske, míg a választ tán' nem is hallhatta.
- Szervusz! Gyere, mesélj máskor is! - suttogta kis fenyőcske, s pihe takaróját magára húzta.
Képekkel itt olvashatod:
http://www.fullextra.hu/users/Lacoba/mese.pdf
