Sosem néztem a kerítés moziját,
mert magam voltam a világosító,
és a szereposztás is csak reám várt,
hogy öröm s bú legyen a szövegíró.

Sosem szorítottam csábos poharat,
hiszen igazsága álnok, hamis tűz,
mely a valóságot csak elodázza,
és közben álszent, talmi világba űz.

Sosem röptettem fel ócska nótáim,
mert őket én magam kényén ítéltem,
s nem akartam álmodni más álmait,
hiszen a magamét, én magam éltem.

Sosem vártam a dicső, párnázott szót,
és babérról sem álmodozott a szög,
de a fényeket sem féltem magamtól,
a girbe-gurba útvesztőim között.

***

És mégis jólesik, ha megkérdezik...
És mégis jólesik, ha elolvassák...
És mégis jólesik, hogy kivesézik...
És mégis jólesik, hogy megvitatják...

Mert igen, ma már megkérdezik...
Mert igen, ma már elolvassák...
Mert igen, most már kivesézik...
Mert igen, most már megvitatják...

***

És nem tudhatjuk még, mit hoz a holnap?