Elfáradtak az ünnep összetört cserepei,
lelkendezésük tolla kifogyott, mereng
a lehetne másképp sokasodó sora,
mikor – a ködön kissé botladozva -
mai sétám elé feküdt az utca. Csendje
az esti gyertyalángon cseppent,
hogy deresedő tekintetem húzza-húzza,
s mint szóratlan csillagot repítse fel. Túl
a végtelenné lett érthetetlenség mögé, hol
csípős szélbe néznek a hajnali gondolatok,
kutatva kémlelik az égi bárányok titkát,
s míg emlékeimmel felhők közt matatok,
talpam sercenésére felrebben egy gerlepár...

***

- Jó reggelt!
- Neked is apukám!
- Szép karácsonyt hozott-e a Jézuska néném?
- Csendeset. Oszt benne vagy az újságban. Tudod-e fiam?