Orcámon Farsangot játszik az idő -
merő, rusnya maszkabált -
álarcot borotváltat -
ráncokat eszkábál, és petyhüdt tokát.

Nyunyóm - mit ellopott már a nagy kokó -
mohó, csacska kis emlék -
életlen rohanás csak -
áldatlan elmúlás, mely fel sem eszmélt.

...Mily védtelen szerep csak létünk csupán -
silány, poros, rögös út -
gőgös jeltelenség ez,
szánalmas vonyítás, s esetlenül rút.

...De ránk simul csendben - életünk során -
egy pár kecses büszkeség -
s bár lehetne jobb és szebb,
mégiscsak ez pályánk, mit morzsol az ég.

Bakonybél, 2007. január 21.