valaha
nem csak a fa
de fontos volt az erdő is
valaha
összeborult águk
hogy hűs fészkén üljön a madár is
valaha
hatalmas erdők nőttek
és erős volt bennük az aprócska ág is
valaha
tiszta patak csordogált
és tekintete büszkén nézett vissza a forrásig
valaha
hal úszkált a vízben
sohasem evickélt önként a tengeri cápa hasáig
valaha
többen is körbeültük a tüzet
hogy együtt áldhassuk az eget
valaha
megfogtuk szomszédunk kinyújtott kezét
s az arcunk sem élte fel önmaga tekintetét
valaha
az utcán is egyszerű testvéreink mentek
míg az emberek egymás szemébe néztek
valaha
nem fordult el a könyörgő tekintet
s nem hordta a csillagos égen orrát az ígéret

…

Gombócot gyúrt ma torkomra egy kép,
melyen egy anya szoptatta gyermekét,
s az ellesett pillanat sem törölte könnyét,
amikor kezébe nyomtam megmaradt zsömlém.

…

Már esteledik... Néhány perc múlva otthon vagyok...
Jó itthon...

2007. 04. 28.