Hú! Az átkozottak sorsa oly pocsék,
de a legnagyobb átok is elillan,
amikor a fogad mosolya villan,
s az átkozódót magadhoz öleléd.

Egyszer majd, amikor már temérdek-sok,
tán attól is több önnön hibád - talán -,
megváltozik körötted majd a világ,
és könnyedebbé válnak a válaszok.

Próbálj szeretni, önzetlenül, tisztán,
hogy egyszer majd viszont szerethessenek,
úgy - mint adod - teljes szívből, igazán!

S, ha így sem lesz már semmid, csak a kezed -
mielőtt a kis reményt is eldobnád,
emeld az ég fényére tekinteted!

Zagyvaróna, 2007. május 17.