Mondtam én...
No! Kedves Barátom Karcsi!
Azt remélem nem haragszol,
amiért még csak most írok,
de biztos akartam lenni,
hogy összejön a tíz mondat,
és persze vártam arra is,
hogy meg tudjam végre írni:
ellik-e a Csillag holnap.
Aztán nem ellett meg szegény,
csak tegnap jött a csikaja,
büszke lehet rá az anyja,
hisz tökös, mint egy nagylegény.
Képzeld! Gyuró lett a neve -
akár a hülye taknyosé -
pedig harcoltam szegényé,
de nem értették, hogy gügye.
Ki fogsz feküdni kisapám!
Veheted most már tutira,
hogy lüke a szöszi liba,
hisz nem kenték a tehent át.
Utána mentem rendesen,
megnéztem én minden zugot,
ahová bármit dughatott,
s nem leltem lila festéket.
No, hát ez a helyzet Karesz.
Erre is minden csaj lökött,
bujkálnak csak a fák mögött,
s fogni akarják a kezem.
Ne aggódj, ha nem írok még
- a sok papír odaveszhet -
mert ez csakis azért lehet,
hiszen nincs meg tíz mondat még.