Reggeli tort ül a végtelen - asztala kósza teremtés -
gazdag tányérján párhuzam illata száll.
Itt kényén görbülhet a tér - az egyenlet erőtlen,
ponttá tágul a lét - és belefér a világ.

Kong a harang. Delet. Ég-ellipszisek és körök útja
összefut, ajkukon a múlt s a jövő-egyenes
csak pici, lomha gigász. Morzsányi falatka csupán, hol
untalan ordít fényt, és frigyet oszt ma a csend.

Esti pletyikről zengnek a csillagok és a planéták,
míg az idő már tálalja fel a vacsorát,
- apró pillanat árnyai közt felvillan egy éden -
hogy mindenkinek egyszer mosogassa fogát.

Elpihen a szín, ólom-függöny gördül utolsót,
- rossz helyen és rosszkor jött a találka elénk -
és tán egyszer még por ülepszik az útra, hol újra
bátor sorsokat álmodnak az istenek... És...

Zagyvaróna, 2007. augusztus 27.