Apró mese

Míg poros árkon sárga virág virul - álmodik a lány -,
egy deli ifjú sarkallja lovát - fut a vágy -,
ám megbotlik a mén - s árokba borult a vidámság -,
és így megmenekült a frigy elől a király.

Hatvan, 1967.

Ólompercek

Víg nyárrá lángolja a téli borút a szerelmed,
végtelen órát és éveket ír a talány
- ólomlábon elérkezik újra az esti találka -,
hogy mint pillanat illanjon a perc, s a magány.

Zagyvaróna, 1972. február

Őszi lehelet

Most piruló ősz lángol a fákon - aludni igyekszik -,
és lesütötte szemét már a Nap - álmos az éj -,
s míg fészkén a galamb pihen - álmom meg-megiramlik -,
éjjeli csókon a tegnap köszön - áldjon az ég!

Zagyvaróna, 1984. október