Ma újra szeretni szeretnék - nagyon -,
rohanni tarka réten, és hallgatag
virágok illatára lépni - vakon -,
ölelni szorosan, forrón, mint a Nap.
Úgy szeretnék Turan hattyúja lenni,
csapongó madárdalt inni a szádon,
Pegazus könnyű szárnyain repülni,
s a földön elterülni, mint lábnyomod.
Sorsom lettél, s én a tiéd - hirtelen -,
friss akácméz az ajkamon - jó nagyon -,
lelkem zsenge szirom lett a lelkeden,
örömben áztatom, s vissza is kapom.

Szerelem, szerelem - jaj, csak az legyen -,
s majd örökké szívemben dédelgetem.

Zagyvaróna, 1972. február 16.