Tudod, felénk a dér virágzik a fán,
- szegényes éjjelre bús reggel virrad -
és a fecskék is tanácsot ülnek már.
A fészerünk szénaillatán dagad
az ősz, és a szeptemberi napsugár
is csak a bokrok hegyén jár... Merre vagy?
Nem tudom élsz-e, számolsz-e szerelmet
az akác levelén, mint akkor, reggel?...

Képzeld, rengeteg alma termett idén,
roskadozott minden ág. - Vajon hol jársz? -
Meleg volt a nyár. Táncot is jártam én,
- heves dobbanásút, mint a lélektánc -
féltem a nyári záport... Emlékszel még?
Elült fészkén a Nap, s vele halt a mánk...?
Tudom, hogy élsz valahol, s te is látod -
látod ott fent - azt a halvány csillagot.

Zagyvaróna, 1969. szeptember