Novemberi naplemente csapong,
lepkehálómban elidőz kicsit,
a Mount Athoson még vitázik
a fent és a lent, s billeg egy lángon...

Tegnapot csahol távolban egy eb,
mécsesemre sós szellőcskét lehel,
arcomon puha pírként megpihen
megannyi emlék, s egy lángon billeg...

Ezer és ezer puha érintés,
számlálhatatlan könny és kacagás,
ezer meg ezer lángocskaként ég,

száguld esendőn a néma fohász,
víztükrön pattan szerte sok-sok kép,
s hangtalan billeg egy picinyke láng.

Astris, 2007. november 1.