Gyermekkorom fánkja egy kissé összeesett,
és ízén is megbotlott az idő lekvárja.
Illatán az emlékek hada reszket... Farsang.
Most is. A reggeli köd szűkített terén egy
macskapár már tavaszt hangol, míg én pihenni
készülök. Éjjel időutazáson jártam
Progeniussal - Angeli átadta kicsit
a helyét - évezredeken át... Hideg van ma.
Deres ágakra tűzhetném a kerti séta
minden pillantását; duzzadó rügyek, lyukas
kerítés, pihenő virágágyak, szunnyadó
veteményes, és közéjük vegyíteném a
mai slágerszólamokat - télűző verdikt -
sirató maszatra szokott beletörődést:
"Idén már nem lesz Maszkabál." "Azért fánkot csak
sütünk?" "Minek elavult már az, maradjon a
fenekén mindenki, oszt' vegyen Tesco-tortát!"...
Múlik. Minden múlik. Télen is ősz-hajúak
a napok, és az éjjel sem különb. Mi magunk
is kéretlen hordjuk az újabb gyermekkorba
vezető út álarcát, orrunkra szemüveg
illik manapság, nádszálunk pocakmértéket
váltott, s talán már csak lelkünk szárnyalása oly
sudár, mint a patakparti jegenye, ahol
talán még illatozik a farsangi fánk... - No,
mégis úgy gondoltam, csinálok egy kis fánkot.

Zagyvaróna 2008. február 14.