Lappföldi dallamok 1.
Lappföldi dallamok 1. rész
(a Kalevala az én lelkemen)

...roppant fürge a nappal lába a sarkkörön is túl,
hol Kave élt egykor, s merre malacka se túr...

Itt Vejnemöjnent tiszteli kicsi és nagy,
hiszen bölcsőjével együtt ringott a dal,
mindenki ismeri jól Ilmatár anyát,
szereti a víz és levegő asszonyát,
s hiszi felső Istenének a nagy Ukkót,
akitől a költő is kapta a szép szót.

...végtelen erre az éjjeli álmoknak takarója,
és foga most sem kíméli az ősi rokont...

Ó minő hatalmas a lappok istene,
ezernyi csillagot, szikrát üt az égre,
hogy tüzével belakja a rideg földet,
s a lelküket is megtöltse melegével,
de a tűz oly féktelen, a hegyre szalad,
bújik völgyön, ám végül a vízbe rohan.

...nem jöttünk hívatlan vendégként ide. Hívtak,
hogy lelkük melegét - tárva - kezünkbe tegyék...

Lám a tüzet félni is megtanulták itt,
hiszen Pellervojnen is tudta már legitt,
hogy Oszmo földjének erdején kell a hely,
mert Otszó bundája is ott vastagszik meg,
s nő hatalmasra az acélos ászokfa,
melyből készül majd a legjobb vízi sajka.

Muonio, 1989





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=22373