Lappföldi dallamok 2. rész
Lappföldi dallamok 2. rész
(a Kalevala az én lelkemen)
...erre felé hideg, ámde nyugodt a világ, zaja csendes,
és árnyékát megszűri a Nap sugara...
Lelkendezve hallgatom én is a regét,
miként melengeti az emberek szívét
a tűz, mely nemcsak Tur mezejét égette,
hanem lelkükre a szeretetet vitte,
mint apró lángocskát, ám míg az asszonyok
a gyalmot húzzák, mese is száll szájokon.
...míg szavamat lesik, és ízlelgetik itt a magyar szót,
ámde lehetne palócföldi a disputa tán...
Az idegen is tudja, hogy Pohjolában
a lábiszánkó is ott ring a pólyában,
hogy a lábítóját felcsatolja ha kell,
s legyőzze a telet, mikor jő az ellen,
hiszen Kalev földje szent - istentől való -
honnét fusson el minden betolakodó!
...aztán míg a fazékban kása van, addig a vendég
széke is elfér, s tányérja sem éhezik itt...
...mert Vejnő - s a kisded Szampsza - megfigyelte,
Pellervojnen miként munkál - magját vetve,
mi a fényben ágasodik-bogasodik,
tó vizétől terebélye tornyosodik -,
hogy majdan megkeresse az árpa kényét,
s zabkása is jusson az asztalra elég.
Muonió, 1989
Megjegyzés: Február 28-a a Kalevala napja. Sorozatom 3. befejező részét majd a Magazinban olvashatjátok az ezzel kapcsolatos cikkben.
|
|