Lám, tenyeremre utat vésett a jövő - ketyeg órám -
futva zajongnak a percek, kacag egy keveset
néhány kép, s puha kis lángocska kegyén hal a létem,
ámde a pillanatok közt tüzet adhat a múlt.
Úgy szeretem meglesni a tegnapot - édes az álma -
míg buja emlékek közt matat - egy kicsit - épp,
majd megbotlik az Őrhegyen - Ó, de csodás, piros arca! -
s megrezzen szempillája, miként a tiéd.
