Már virrad. Tavasz illat fakad új napot,
sarkában rohan a holnap - arasznyi tán -,
s görnyedt tegnapot ásít ma a reggel - épp,
csak bólint - köszönés helyett.
Aztán - egyszer - az emlék fut a fény elé,
hűtlen reggelek ébrednek a sírokon,
dermedt gondolatok közt
elfogy majd a nap s a fohász.
