lám
az öreg falióra - éppen -
hatot ásított az imént
s a Nap árván hagyta az éjt
laza sétám lábnyomaként

jó
a kelő Napon álmodozni
hol a tegnap már elaludt
vagy az álmok közt kotorász
ahová vágyam szabadult

ám
a való csoda tréfamester
szaporáz és osztja a fényt
keze most jókedvre derít
s e fotót hintette elém

  Pasman sziget, 2009 július