Morzsák
1.

egy víg nóta ébredezik
kerek zsemle ízével a számban
oly réges-rég forgatom ám
akárhányszor ujjong a dal újra
és újra csak érzem elég
a mindennapok fája alatt az
érthetetlenség talaján
hiszen régen elhalt egy-egy álom
ám ma ritkán álmodom én
talán mert befér már a zsebembe
a zsemle - morzsányi csupán

2.

Elvesztettem -
biztos.
Mit is?
Azt nem tudom, de vernek érte
azt - bizony - érzem.

3.

Ezer szúnyog
köröz,
dolgos kéz mire vágyik,
ám oly kevéske már a bőr ott...
/Az egy lónál nagyobbság?
Jaj, bizony! -
köddé válik./

4.

Keresem
- ha lehet - Karácsony előtt,
a legcsicseribb borsót
- pipecre mondott alakkal,
- sármos előitélettel,
- káros szemelvények nélkül
- egy fazéknyi alkalomra
/Bablencsi/

Zagyvaróna, 1980