Csak néhány pillanatot...
Csak néhány pillanatot...
Múltunk hátán vastag a hótakaró,
tompítja számolatlan a szívhangot,
de ma a napsugár sem bizakodó...
Ja! Tél van, s a hideg adja a rangot.
Hull a hó, jeget cipel a február,
a fák jaján éhes cinege rebben,
miként a hajnali ima szánkra jár...
Hűha! Most még a tó tükre sem rezzen.
Lassan csomagolni kell - ma, tán holnap
s azután - a jövőn nyitva a fedél...
Ám, lábnyomunk és mosolyunk itt marad.
A pusztulásra még gyenge ma a lét,
hiszen unos-untalan belénk harap...
Uram! Csak néhány pillanatot várj még!
Zagyvaróna, 2010 február 1.
|
|