2010
2010
vonaglik a kertünk - tán utolsót - a húsevő virágok ellepik már a kifutót
szánalmas a küzdelem s már szürcsölik egymást míg a nagy hal ismét jön - segít /naná/ - és arcunkba vág néhány szem borsót
újabb kertkaput ígér - fenébe veled nyikorgás - ám mögötte virágevőket áld a hús hogy legyen újra - elég - húsevő virág
***
Rügyeznek a fák /jajukra hű szolgájuk én vagyok/. Pirospozsgás az ébredés /túl a hatvanon ez is elég/, a tavasz torkán meglazul a sál /s már a tél sem fáj/. Lám, míg újra szövetségre lépünk /bizony: közös a létünk/, a nárcisz a békébe dugja kis fejét /ó, de szép/, és mikor felröppen egy veréb /helyére került egy cserép/.
***
tízig számoltam ma is és azt álmodtam hogy sok-sok kéz gyomlál milliónyi gazt hogy ezer meg ezer kebel melenget egy kis zugot hogy annál is több lélek lehel imát oda ahol a kert és a virág is megél
Zagyvaróna, 2010. március
|
|