Nyitott röhögdekönyv 1.
(egy öreg álrapper döngicsélése)
Úgy szerettem kisdobos lenni,
s nem szeretem,
hogy el akarják tőlem venni,
mi egykor jó volt - tönkretenni...
ha te is láttál már röhögdekönyvet,
s volt nyakadban szépen kötött szalvéta
akkor a zománcos bili sem esett le fejedről
mikor a főbolondnak jelentett a rohamkukac
a budellázó-verseny bizsuját sem csaltad el
egy babazsúr tikettért s bizony örömmel dúdoltál
a pirózáskor a pilács mellett
míg az ujjad izgett már a könyököd is
meleg-nedvesre álmodtad
Úgy szerettem úttörő lenni,
s nem szeretem,
hogy el akarják tőlem venni,
mi egykor jó volt – tönkretenni...
bizony könnyebb volt a tatyó a dipo vagy a csigaház
s vidám volt a tarcsula összes lakója
a döglapokon is ízesebb volt a saláta
a bánatkönyvben is elfért a végrendelet
így nem tájolt el az a faliabrosz
de a napi parancs sem fájt nagyon
és elfért a könyöklő mellett a fegyvertár
pedig akkor is harangoztak s beborult a táj
míg a közös vályú után jött a zászlócinca
Úgy szerettem pajtafej lenni,
s nem szeretem,
hogy el akarják tőlem venni,
mi egykor jó volt – tönkretenni...
a szentbeszéd sem altatott nagyon
míg a fafej a kotta után érdeklődik
s az expressz áramütést túlélte aki
hallgatott de másokat sem altatott
a bunyik cipőfűző hadművelet is nyűgi
hisz a buzgómócsing már a puncsot leélte
s a délutáni jó passzért leadja a drótot
így az aknamunka sem ciki ha legalább nyögöd
hogy merre van a pálya meg a kokárda
Úgy szerettem kiszitag lenni,
s nem szeretem,
hogy el akarják tőlem venni,
mi egykor jó volt – tönkretenni...
kampósítás hercegálom rizsaduma benyalt lecó
stencilez bérsegít észkoptatás stréber sóhaj
csőrét tépi a kapanyél tán kisszékre ül hol
a derekas talpasok között a fásításon túllép
bmv- és fradi-leves jöhet a spencsike
ízes lesz a sült cipőtalp csusszan a tésznyán a csiríz
mert a nagydobosból mégnagyobbdobost sír
a népgyűlés ám a bőgőmajos hihike is jól elfért
a kötelező púpok között min dagadt a röhögdekönyv
Úgy szerettem boldog lenni,
s nem szeretem,
hogy el akarják tőlem venni,
mi egykor jó volt – elfeledni...
Zagyvaróna, 2006. szeptember