Az idő, az szalad...
Az idő, az szalad...
míg a május elszalad
s a szirmait siratja
könnye parttalan folyam
de már a júniust itatja
Nincsenek jó és rossz napok, csak mi magunk ülünk
rosszul a padon, miként a Nap is kél hajnalon,
pedig felhőre virradt ma a reggel -
titokban összejátszva sötétséggel...
Minden nap mint önmagunk, leplezetlen vigalom,
az ördög éjszakáján sarjad, és könyörtelen
áztatja a semmibe a mosolyát -
kendőzetlen morzsolja a csillogást...
Ám, hol itt a helye egy picinyke pontnak, mit a
sors jövendölt a végtelen sorba, s már ezerszer
is feledte volna, ha hatalma egy
kicsit is akarta volna, de nem megy...
Léteznie kell annak a könyvnek, amibe rég
megíratott minden út, ám a port és a korok
sarát elnagyolta, a kanyart újabb kanyarok
mögé húzta, míg a teher sem kacag
a súlytalan világban, csak az idő...
Az idő, az szalad...
|
|