Reggeli óda
Reggeli óda
pár furcsa képként átfutom álmaim
elringatom még lelkemen egy kicsit
a Nap kegyére hált az éjjel
s csillagok útja előtt térdelt
***
ködtől súlyos az ősz új nap a sors kegyén
bár mély ráncai sírt ásnak a tegnapon
még bírják a Mounth Athos előtt a fényt
és nem kérdezik óh vajh' lesz-e holnapom
sárgult csendes a tér hol kecses úrként matat egy cseléd
léptén csak kacag a hajnali szél s ellepi sóhaját
fésű ujjai közt elpereg egy pillanat és elég
jót számoltam a rossznak tenyerén imént
eltévedt a kedély s bár dacol egy sugár
ám nincs óhaja több lenni csupán remény
mit szétszórhat a tengernek a homlokán
hé ott szemben a hegynek tetején most ide lent're is
vethetnétek egy apró jelet örvények előtt s után
hogy higgyem jön a bőség s ne keressem ma is estel'ig
már kántál a harangszó a sziget felül
pamlagján a fohász szótalan árnya múlt
és távolt kutat énem vajon ő is ül
csendes reggele épp tüske-hajába túr
még megfognak az első sugarak még sajog a sötét
még reszket tehetetlen kezem irgalmat inogva kér
esdeklem ha lehet rajta segíts óvd sete életét
***
pár csacska szóval ízlelem álmaim
s míg ringatom még nyelvemen egy kicsit
a Nap kegyére vár a reggel
hol dala búzamezőre kel fel
Astris, Görögország 2010. november
|
|