Még a kulcsok sem kellenek

a hazug szó virul itt
a gomblyukakba rejtve
s nem osztják a narancsot
dalunkat énekelve
csupán a nóta harsog
ma újra hangszerelve

...A király nincs otthon. Most éppen az inas szarja le
ezrekért esengő szavunkat - úgy, iktatás nélkül.
Lábára ejtett sajnálatáért már épp csak markát
kéne tartania, hogy a kép szélén * hol a madár
is csak ritkán jár * az iskolabuszra várakozó
nagymama ne szállhasson a megfagyott kis unoka
mellé, hisz' a központi keretre ráfér - legalább
egy legyintés... Büszke az épület, padjai között
szó szalad, míg iskolánk sírját ássa a sírásó.
A Parlament elé hoztam a zagyvaikat. Ma is.
A mi Parlamentünk. Benn nagyjaink * rejtve * álarcok
mögött iskolapadokat tologatnak /zsebünkre/,
szegényes abakuszon gyerekbábokkal osztanak,
s kényükre szoroznak * számlátlan * önsegélyt maguknak...
...A Nap kegye alatt - a kijelölt helyen - sírdogál
- körbe-körbe - néhány transzparens, ám a bezárásra
ítélt iskolák, óvodák kulcsáért nem jön senki...
A király nincs otthon, s az inas is elvégezte már
a nagydolgát. No, nem a tér sarkára kötelezett
Toi-Toi trónján, mit az éj pihe leple alatt
belakott egy hajléktalan... Sötétedik /untalan/...

repülhet itt a torta
sikolthat árvuló pad
gomblyukak között szavunk
az ajtón kívül marad

Budapest, 2003