a kis kápolna ablakán a hajnali nap pírja hol az apró sugár hűsége puritán robbanás mely a rogyadozó oltárt fakó emlékké írja
Uram! Látod a fény gyönyörét, ahol árnyai halnak az éjnek? Hallod a megszeppent altera áldozatát? Uram! Biz' ma temérdek a gond, vigaszára sem alkuszik a hold, és kinek úgy igazán bírnia kéne - dumál. Uram! Lám, ide tette eléd fényét a ma, míg az imát én... s rúgja a ló a pazarlás dagadó fenekét!
