Nehéz napom volt
Nehéz napom volt
már az ég alján szaporáz az este bár a szél útjába üvegszilánkot hint fedetlen keble csak egy fohászunk s zsenge vigaszt lop
múltba árnyalt pillanat arctalanság huss elizzott sok-sok erény elolvadt ajkadon már rég a remény s velem még most tova baktat
***
Nehéz napom volt - de volt ismét egy napom, itt, mellettem élettelenül is él még, - vajon él még? Ő halt, vagy csak én álmodom, hogy szemem sarkán vesztésre készül a fény?
Ólomba öntötte énem ez a nap is, de minek ilyen nap? Mi a túrónak így, leszögelt lábbal és kézzel hal a szó - szid, hogy ennem kéne, így sosem lel rám a rím...
No idefigyelj! - Lacobá, fasza gyerek, nem hal meg! Le van tojva a pihepaplan, kend a hajadra slusszpoént! É-hes va-gyok!
Éhes vagyok! - Ordítok. Vagy csak úgy, vélem hogy ordítok? - Nővérke! - Lacobá, halkan. Éjjel van. - Nem baj! Én most: En-ni a-ka-rok!
***
már az ég alján szaporáz az este épp a sétám pillanatát merengem míg a rokkant lámpa kacsint a sarkon én hazaértem
Zagyvaróna, 2012. május
|
|