a gyertyaláng

szeretem a verebek csicsergését
civakodásuk ámulatba ejt
s igazi csodával jár az est
mikor egy odúba rebben mind
hogy télvíz idején is melengesse
a földi élet picinyke szegletét
dib-dob egyszerre is ha kell
mert a kell-t megírták ott fenn
vagy lenn meg kellett hogy írják
ám a papírt már felélte a tegnap
s olvasni sem tud már a holnap
míg bárgyú sorokba rendezné
a sörös cimkét verssé válik az
bizony akárki meglátja
hajnalodik
kezem nyomán gomolyog a füst
szeretem a kályha billegő lángját
s hogy meleg szobára kel a kedves
dib-dob egyszerre is ha kell
látod világ hogy megíratott
a verébnek csicseregnie kell
ám a kályha lángja csak akkor billeg
ha összegyűlt a tüzelőre az annyi
mert az annyi bizony sokszor köp a levesbe
mostanság s bár megíratott ugyan
de a holnap nem tud olvasni már
míg a kórót csokorba rendezné
hogy egyszer majd illatozzék
reggelt szánt arcomon a decemberi ősz
pirítósomra jár még a foghagyma
bár a vajat már lenyalta róla az annyi
de teám még meleg
szeretem az ilyen egyszerű csodát
dib-dob egyszerre is ha kell
s szeretem a Karácsonyt is mert
egy odúba röpteti a családot a gyertyaláng