majdnem csend
majdnem csend
Meglépett a sorssal a mai nap is,
és koromsötétben matat a holnap.
- A Császár tó őrházába ballagok -
majdnem csenden roppan sétát a talpam,
s míg szarvas szökken tán a nádas szélén,
a testi nyűgjeimről feledkezem
egy lámpám fényébe csodálkozó sün
megtorpanásán. Apró szemecskéi
a galaxis rendjén pulzálják felém
világosságom szokatlanságát - s lám
én is megtorpanok - fájna a lépés,
hiszen összetörhetné az aprócska
idillt. Talán egy perc, netán kettő - nem
tudom - rozoga az idő, és lelkend'
minden porcikám - mikor gyermekkorom
Süni Sanyiját idézte épp elém
a csacska pillanat, letörve szurtos,
őszülő valóm. Ó, jaj! Úgy szeretném
felkapni, seregni vele - önfeledt,
kiserkenő véremmel sem törődve...
Csak még egy kicsit állna meg az időnk...
- Újabb roppanás a nádas felől. Tán
a szarvas unta el a majdnem csendet,
hogy útjára leljen - ki-ki a dolgán...
(Carska Bara * Császár tó, 2014. szeptember)
|
|