A pici lány és az olimpia
A pici lány és az olimpia
Első kép:
Esős, őszi reggelre ébredtünk. A nyárfák alja már rozsdás-sárga a lehullott levelektől, az eperfa még tartja magát. Valóságos színkavalkád. Az ősz szivárványa...
- Hová mész, apa? - szólal meg egy álmos hang a hátam mögött.
- Dolgozni - terelem a szót, hiszen az én aprócska lányom tegnap kijelentette, hogy ő is indulni fog a futóversenyen, ahová engem a munkám szólít. Hiába próbálkoztam: hosszú az 5 kilométer, meg nincs is öt éveseknek verseny. Kemény volt az én pici lányom (Ugyan kire üthetett? - mondogatta ilyenkor a háttér). Nem maradt más, mint reménykedni, hogy korai lesz a hat órai kelés. Nem jött be.
- Igen. Tudom, elfelejtettél szólni, de már én is kész vagyok – előz meg a lépcsőn, és hóna alá vágja a gondosan becsomagolt tornazsákot. Nem is kérdezem mit csomagolt be, hiszen tudom minden ott van: futócipő, dressz, kisgatyó, váltóruha, törölköző, sapka (és sejtem, hogy a mamától kikunyerált Balaton szelet is ott lapul).
Csendben folyik aztán minden. Nem szólunk egymáshoz. Nyitja a kaput, beül a trabi hátsó ülésére... Tízkor lesz rajt. Nekem addig még kemény melóm van. Kiosztom a feladatokat. Hatalmas a stáb, hiszen ezer indulóban reménykedünk. Mindenki tudja a feladatát, s ott serénykedik egy kislány is: a díjakat rakja a díszelgő asztalra, a rajtszámok osztásánál segédkezik...
Rajt, majd célba-érkezés... A célbírók korcsoportokra terítik a több mint 1200 célba érkezőt, közöttük az én lányom...
Eredményhirdetés... A tíz év alatti lányok versenyében 3. Földi Kornélia
Csillog a szeme, az érem a nyakában, az oklevél mindenek álma, s az ajándék kis spiritusz főző pedig alig fér a kezébe...
Második kép:
Kemény hidegre ébredtünk. Már túl vagyok a reggelikészítésen. Bizony így kezdődik egy edző napja az edzőtáborban, aztán irány a lőtér. A Junior Biatlon Világbajnokságra készülünk. Nyolc versenyző két edző és egy vezető. A lánycsapatban, mint ranglistavezető – a kiemelt Dira Betti mögött a második helyen az én lányom neve olvasható.
13 év. Hatalmas idő. Korai kelések sok ezer kilométer, több ezer lövés, számolatlanul felemelt súlyzó, napi 1-2 ám sokszor 4-5 edzés, s persze iskola és minden ami egyébként átlagos is.
- Apa, kész vagyok – mondja az utazás előtti utolsó kemény terhelés után. A terheléses lőedzés és egy kis szorgalmi Női-steiget sízett, plusz 30 percig.
- Futás, befelé – terelem a házba, hiszen gőzölög az egész teste.
Harmadik kép:
Forni a Voltri, Olaszország. Közel száz induló. Nem éppen ideális, szeles idő. Nagy a felhajtás, TV, újságok, szép számú nézősereg. A Nemzeti Sport faggat az esélyeinkről, melyek a tisztes elvárás szintjéig érhetnek csupán, és nyilatkozom: a célunk, hogy a legjobb versenyzőnk a mezőny első felében végezzen. Ez hatalmas eredmény, hiszen mi magyarok nem tartozunk az élmezőnyhöz...
A második körben is hibátlanul lő egy magyar lány, nagyon kevesen állnak ilyen jól a nagy szélben, aztán a végén ott marad egy bukó, de már mindenki ordít, hiszen a hatalmas kijelzőn az áll: a 3. lövészet után az első helyen áll az a magyar lány (persze még sokan vannak a pályán), de ilyen nem szokott lenni. Nem szokott bennünket ilyen öröm érni. Az egész magyar csapat a pálya és a stadion környékén szurkol.
- Húzd meg! Nagyon jó!
- Már nem sok van!
- Gyerünk Nellike!
Igen. Földi Kornélia megcsinálta. Ott virít a neve a 19. helyen a 87 indulóból. Rajta kívül a húszba magyarok junior VB-n csak ketten kerültek ezidáig. A Nemzeti Sport riportere is óriási meglepetésként hozta ezt a sikert, hiszen nem éppen az én nagylányomat várták az élmezőnybe.
Nekem, mint edző-apának az esti IBU technikai értekezleten kapott pezsgő jelezte, hogy nem volt hiába való a hatalmas munka...
Tizenhárom évvel előbb, egy pöttöm lányka azt mondta az első 5 kilométeres versenye után:
- Apa, én ki fogok menni az Olimpiára...
Negyedik kép:
A kórházi büdös már átjárja mindenünket. Órák óta várjuk a műtét végét. A főiskolán gyakorlás közben eltörött alkari csontokat toldozzák helyre...
Akkor még nem tudtuk, hogy a következő évtől Földi Kornélia lesz a legfiatalabb edző a magyar biatlonsportban, és az az olaszországi szép siker lesz a végállomás.
Az olimpia így álom maradt, ám - Nellike - mint edző Bekecs Zsuzsa olimpikon felkészítésén keresztül mégis ott lehetett jelképesen a világ legnagyobb sporteseményén.
|
|