Újabb évet lapoztunk
Tegnapi pezsgőnk habjára szusszan hálát - vagy átkot -
lelkünk. Ám, tavaly sem léphettünk meg árnyékunk elől,
és sokszor mossa belénk az eső a mosolyt. Féli
arcunk melegét az igazság - vagy éppen a gazság.
Rég feledni vélt gondokkal kúsznak a felhők újra,
s toporog az idő, pedig újabb évet lapoztunk.
Nem volt olyan ez sem, mint egy éve reméltük, hittük.
Fennakadt jövőnk a lét peremén (egyensúlyozz - sicc!).
Az égi manna másfelé járt - és tapsolnunk kéne,
hogy a szart megint a nyakunkba szánták.(Hogy tíz éve,
húsz éve, száz éve még taknyosabb volt az újév?) Biz'
meglehet, de akkor is kibicek osztották az észt.
...Nem félünk, csak attól -
hogy egyszer még félhetünk...
Sáskákért ujjong a vezérürü - naná, van ki már
nyálcsorgatón bólogat - pedig nem hozni akarnak
(vinni sem tán), hanem mi kellünk nekik a keresztfán.
...Nem félünk, csak attól -
hogy holnap még jobban félhetünk...
***
Sétámra roppan a reggel. Harangszó festi kékre
az eget. A napsütés még a domb mögött botorkál,
hogy bejárja majd a Zagyva-völgyet - ez az én hazám.
...Mondom, ez az én hazám!
Zagyvaróna, 2016. január 1.
