A fenti kérdést egy barátom tette fel a napokban. Aztán én is megfogalmaztam ugyanazt magamnak.

Olykor úgy érzem, hogy megint nem fejeztem be valamit... Aztán megint, és újra, ismét, sokadszor is... Megőszül az ember, görcsöl és eszméletlenül dagadt a lába, kalimpál a vérnyomás, sűrűn szuszog a lépcső, s a gombázás is szánalmasabb, mint akár tíz esztendeje.

No, a sport is egy ilyen befejezhetetlen valami, ami csak azoknak adatik meg, akik szívvel-lélekkel odateszik magukat. Először a pályán, a versenyen – később a pálya szélén, vagy a lőtéri távcső mellett. Jó nyerni, ám veszíteni is tiszteletre méltó, hiszen győzni csak a legjobbak érdeme... Ám, addig iszonyatosan kemény, rögös az út – s inkább tűnik járhatatlannak, mint lezsírozottnak.

Most, mint edző közelítenék a sport témájához. Hogyan válik valaki edzővé, mik a kritériumok, kiből lehet jó edző, jó-e a jó edző? Milliónyi kérdés, és szakadjak meg, ha erre bárki pontost választ tudna adni. Vagy mégis? Egy biztos, ha a tanítvány mosolyog egy kitűzött cél elérésekor, ha a versenyző az előzetes várakozást teljesíti, nyer – akkor jól működött a kapcsolat. Igen a kapcsolat, mert az edző nem edző önmagában, a sportoló pedig nem sportoló egyedül.

Különös – szurkolói – megközelítés, hogyha nyer a csapat, akkor jó az edző. Egy frászt! Jó az együttműködés, amit szinte sosem a pénz motivál. Bár sokan úgy képzelik a mai pénz-centrikus világban, de nem ez a mérvadó.

Sosem firtatja különösebben senki, hogy mit érez egy edző a siker után, azt meg végképpen nem, miként dolgozza fel a kudarcot. Ez az érzés nem hasonlítható, értékelhető egy hétköznapi ember vagy szurkoló számára. Ilyenkor jönnek az indokolatlan aranybetűk, vagy éppen a túlkarikírozott pocskondiázások. Eltűnnek az árnyalatok. A ma embere kapni akar, kapni szeret. A munka az már nem annyira népszerű, mint az aratás.

Összegyűjtöttem néhány fontos mondatot pályám során.

- Nem az a jó edző, aki megállapítja a hibát, hanem, aki ki is tudja javítani.

- Nem elzavarni kell a sportolót hibái miatt, hanem csiszolgatni, helyesbíteni azokat.

- A mester akkor mester, ha naprakész. A szakma elméletében, gyakorlatában. Naprakész a sportolóból, a környezetéből, az ellenfelekből.

- Megfelelő eszközrendszer nélkül nem szabad megszólalni.

- Sosem legyinti le a saját sportolóját, de a többi edzőt, versenyzőt sem – a tisztelet a legfontosabb.

- Célok nélkül nem létezhet sport, így versenyző, de edző sem.

- A célok többállomásúak és elérhetők legyenek, ám, fokozatosan jussunk el oda. Igen, oda a fő célhoz: az Olimpiához, a Világ Bajnoksághoz stb.

Ha elviseled a győzelmet, bizony át kell élni időnként a vereséget is, úgy hogy abból lehessen építkezni.

Látom

Látom. Csetlő-botló kis apróság,

keze-lába vészjóslón kalimpál.

Látom, hogy arcán kiül a holnap,

míg az első verseny hajába kap.

...és látom mosolyán a sok lemondást,

mikor az olimpián áll a rajtnál.