Szemerkél,

s pingál a Zagyva-völgye ködöt fölé.

Hideg van.

A lámpa fénye társam e hajnalon -

míg sétámon botlik az ősz -

s a dér korán kiült a kerti fűre már.

Várom a napfelkeltét.

Várom, mert mindig jön.

Mindig újra s újra - nem tágít.

Mellém szegült - bár időnként rozoga,

de társak vagyunk - ma még...

A kutyacsaholásra libben az első veréb is...

Még mindig szemerkél.

Szitál a lelkem is, csapong a múló jövőn -

villámként cikázik a sajog és a kacaj között.

...Trágya-világra eszmélünk - manapság.

Összetett kezünk közt csurran el holnapunk,

s féljük már a létet lassan, hogy a jó

vagy a rossz parancsra gurul.

Kurva-világot morzsolunk,

mert a rózsafüzérbe üvegcserép vegyült,

míg mások tenyerébe köpnek világtalan királyok...

Húzz barom!

Ki tudja, meddig húzhatod?

Rohadt-világ!

Sátáni hátéren számolja mindened,

s kevesli.

***

Néhány ablakban reggelt játszik a fény,

még játszik.

Ma tán szebb nap jön, mint tegnap...

Délután lőtéri edzés.

Zagyvaróna, 2016. október 5.