Magány-képek

Elutazott gyermek meleg mosolya…
Nélküle hideg lett, s kongó a szoba.
                      
Egymás mellett ülő két merev robot.
Szemeikben közöny, érzésük kopott.

Komor égen futó, sötét fellegek,
szél kergette álmok, semmibe vesznek.

Kényszer-ébredések, az óra csörög.
Nem motivál semmi, mégis öltözöl.

Lépteid nehezek megszokott úton,
hétköznapok visznek görnyedt vállukon.

Bizonytalan jövő, összeszorult szív,
nem akarod tudni, milyen az, ha: nincs.

Távoli kék hegyek, erdőknek csendje,
odavágyik lelkem, nyújtom a kezem.

Nem érek odáig, mindenütt falak.
Körbezár a magány… Mélyen, bennem van.

2012. január 08.