Illanó múlt

„Hová lettek a családi ereklyék?” 
Megbarnult képek, őrzik a szépet,
csúnyák és vének, mégis emlékek.
Szemek, melyekben kihunyt a meleg fény.

Hova lett dédi korhadt komódja?
Bennem még él Ő, finomat főző,
valaha szép nő, dús haján kendő…
Kutatnék múltjában, pókhálós fiókban.

Hol lehet vajon nagyapám órája?
Nézem a képet, sosem ismertem.
Ha megtalálnám, ereklye lehetne,
háborúban viselt katona sapkája.

Homályos képen, meghaltak ők, mind.
Mosolyuk, illatuk, illanó múlté.
Így maradnak már, dermedt emlékként.
„Szellemképüket az utódok őrzik.”