Cím nélkül…

Valaki az ágyában énekelni próbál,
de nem jön ki értelmes hang a torkán.
Mondaná, ám meg nem érti senki,
fátyolos szemekkel belenyugszik.

Valaki az ágyon felülni próbál,
feje tehetetlen hever a párnán.
Emelné erőtlen, sovány karját,
s hagyja, hogy hárman felkarolják.

Valaki az ágyán félig felülve,
tátja a száját, teste balra dőlne…
Etetik, bár nyelni sem nagyon akar,
nem engedelmeskedik már a garat.

Valaki már sosem fog danolni,
Sosem fog állni, járni, vígan nevetni.
Hideg tél után az új tavaszra várni,
Istenem, ne hagyd őt sokáig szenvedni!

2012. 08. 21