Káosz

Káosz a világ, káosz az élet,
káosz a szívben, és a lélekben.
Utamat zord és sötét erdőben,
kidőlt fatörzsek takarják előlem.    

Menjek? Ne menjek? Rögös ez az út.
Testemet szorítja kínzó satu.
Ülök egy rönkön, várom a csodát,
ahelyett, hogy rögvest lépkednék tovább.

De a kidőlt fák! Hogy kelljek át rajtuk?
Nem vagyok mesehős, nem vagyok bajnok.
Bizonytalan vagyok, egyhelyben toporgó,   
félelmeimbe mélyen begubózó…

…mint szárnybontás előtt a kicsinyke hernyó.

Káosz a szívben, káosz a fejben,
kétely a hittel harcolnak bennem.
Tétlenül várom, ki lesz a győztes,
bár tudom, nem mástól függ: tőlem.

Töröm a fejemet, gyomrom összeszorul,
Tennem kell, mennem kell, dúl a háború.
Maradjak a szélén a nagy rengetegnek,
avagy vágjak utat, gyenge két kezemmel?