A Nyárhoz

Ne menj még Nyár, ne szaladj, ravasz vagy,
alighogy megérkeztél, máris magamra hagysz!
Szerettem volna belőled még sokkal többet,
mezítláb táncolni lenn, a Krisna - völgyben,
erdőt, mezőt bejárni, hegy-dombot megmászni,
harmatos fű ölében a Holdat csodálni,
csillaghulláskor az ablakban állni, várni,
hogy csak egyet, egyetlenegyet meglássak,
s csak egyet, egyetlenegyet hadd kívánjak…
Bohém éjszakákon újra gyermekké lenni,
vénülő fejjel a világot megrökönyödtetni!
Kalandokra vágyom, nagy beszélgetésre,
az utcán sétálni meleg, nyár-illatú éjben...
És még sorolhatnám nyári bakancslistám,
de elhagysz lassacskán, igenis megcsaltál!
Mégis megköszönöm, hogy újra itt voltál,
mosolyt, örömkönnyet, a sok apró csodát,
hálás vagyok ajándék-perceidért  Nyár!

Ma száraz levelek haldokoltak zörögve,
zöld fű, színes virágok között. Jövendölve,
készítsd fel lelked: jöttem, voltam, megyek,
átadom  lassacskán az ősznek a helyem.

2014. augusztus