Fényben
Soósné Farkas Zsuzsanna: Fényben
A Napfény felé megyek,
hátam mögött árnyék-hegyek
kísérnek, tudom, nem látom őket,
csak érzem jelenlétüket…
Előre nézek.
A Fényben aztán felöltözöm,
egy új világba költözöm,
melyben a múlt már nem gyötör,
bár még mögöttem köröz,
de előre nézek.
Megkínzott lelkem végre él,
új, tiszta, és boldog útra lép,
haladok az éltető fény felé
munkába menet is, és hazafelé
előre nézek.
Pokolban jártam – az élet kemény.
Mi éltetett akkor? A remény,
hogy kínkeservvel, de véget ér,
lelkemet gyilkoló kegyetlen lét…
Előre néztem én…
Falakat emeltem magam köré,
résein mosolyt küldtem felé,
kinek kezében ott volt a kés,
mellyel minden nap döfött belém…
Csak előre néztem én.
Már szabad vagyok, és szárnyalok,
óvnak jó emberek, s az angyalok
fényruhámban könnyedén szaladok,
nem gyűlölök, és nem haragszom.
Előre nézek!
A jelenben élek, s Nap fényébe lépek,
izgalmas kihívás ez az új élet.
Nem félek tőle, kíváncsian élem,
múltamat őrzöm, de csak a szépet,
bár legbelül lapul pár fájó képe.
De előre nézek!
2015. június
|
|