Színek, emlékek
S. Farkas Zsuzsanna
Színek, emlékek
Kék a tenger, kék az ég,
horizonton összeér.
Amerre a szem ellát
szabad a tér, nincs határ.
Kék az ég és zöld a domb,
hegyeket fed nyári lomb.
Átölel, karjába zár
aranyszínű napsugár.
Sárga homok, sárga Nap
vakít, izzít, tüzet ad.
Kívül-belül melenget,
testem, lelkem nevethet.
Pettyes, festett nyári ég...
Feketéje földig ér.
Palástján a csillagok
fázósan belébújok.
S míg az eget figyelem,
nyugalom ül szívemen.
Ó, mennyi csillag ragyog!
Balga, ki most nem boldog.
Tenger kékje, zöld lombok,
emléke még nem kopott.
Ám a nyár már messze jár,
szürke égből köd szitál.
2016. szeptember
|
|