Nyári szonett
Nyaram, ne fuss előlem! Itt szaladj
hol én is élek, és remélek új
csodát a sárga napsugár alatt,
s hol arcomat simítja szél, ha fúj.
Hegyekre néz - bezár szobám. Az út
előtt falakba ütközőm. Akard
ma lélek űzni mind, mi fáj, mi rút,
s vidám, szabad mosolyt belül fakassz!
Csak akkor éli újra át nyarát
- akit homály fedett a fény helyett- ,
ha önmagába nézve újra lát,
baját felejtve új jövőt teremt
- akár a nyár, a várva várt barát -
s az ég felé nevetve int igent.
2017. július