Megszáradt kenyér volt ma is a tananyag,
Állott papíron néha félkövér betű,
Lényeges! fülbemászó, ismételt szavak.

Tanárunk megsárgult arca tudósszerű,
Szájából ezerszer kiköpött szótagok,
Unottan hullanak - agyunknak egyszerű.

De könyvből tanít mind, tudásukban vakok,
Talán, ha felszállna a por szellemükről,
Végre velünk tanulnák az új anyagot.

Bár követelnek bizonyságot eszünkről,
Logikátlan - nem mutatnak nekünk utat,
Csak falat, mely a múlt pecsétje vérüktől.

És ma itt állok, gondolkodni még szabad,
Éltek vele?! - holnap meg már szükségtelen...
Mindenhonnan kihajított, tiltott-vacak.