Hátára veszi buszomat az aszfalt,
Száguld mindennapjai célja felé,
Az ablakból mindig újat tapasztal
Elmém, csak egy könyvbe lapozzak, s asztalt
Gazdagon terít egy új világ elém.

Üdítő szellő kap lélekhajómba,
Vitorlája a szavak tengerén repít,
Hol hazugság ver vihart az arcomba,
De bajtársam az igazság, harcomban
Segít, és Nappal hullámot szelídít.

Kikötöttünk, érzéseim betontól
Tágas úton kóvályognak Nélküled,
Óvatosan lerázlak kabátomról
Mégis, maradék betűmorzsa, s porból
Indulok el, hogy szívemben újjászüless!