Zuhansz fel a vár faláról,
Karjaiddal szelsz felleget,
Ajkadra mosolyt a létezés
Varázsol, mely nem rettent meg.

De jaj!

Földre fordul tekinteted,
S mint puskagolyó ér a bánat,
Miértjére nincsen válasz,
Ragadós port karcol lábad.

De küzdj!

Kezeiddel csapkodj vadul,
Hisz lépésed már fárad,
Hív az azúrkék lég-világ,
Oda, hol az élet várad.