Az ablakon megül a pillanat,
csendben térbe hajlik az idő,
megszűnik a szabad akarat,
kondenzcsíkot húz egy repülő,

rajta - egymástól mérföldekre,
összebújó lelkünk utazik,
két világot eggyé ölelve,
szemünk tükrében találkozik

az én, és a te, s meghalunk
a másikba újjászületni -,
hallgatunk... elveszettek voltunk,
csak azért, hogy megtalálhass, Mi.